Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

 

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (Moszkva, 1821. november 11. – Szentpétervár, 1881. február 9.) orosz író, a XIX. századi orosz irodalom kulcsfigurája, a lélektani regény mestere.

 

Élete

 

Dosztojevszkij Moszkvában született, a szegények kórházában, ahol apja orvosként dolgozott. Apjának nehéz természete miatt nem volt könnyű élete a családnak. 16 éves korában elveszítette édesanyját, aki tüdőbajban halt meg.

18 éves volt, amikor megint szörnyű tragédia érte. Apját, aki egy kisebb földbirtokot vásárolt, jobbágyai a kegyetlen bánásmódja miatt megölték. A hét testvér így árvasorsra jutott. Dosztojevszkij bátyjával együtt hadmérnöknek tanult, mert apjuk annak idején erre kényszerítette őket. 1843-ban dolgozni kezdett, de röviddel ezután felmondott, mert kizárólag az irodalomnak akarta szentelni életét. Az apai örökség egy darabig kitartott, de aztán fordításokkal kellett pénzt keresnie. Már szinte éhezett, mikor első kisregénye, a Szegény emberek 1845-ben megjelent. Ez a mű meghozta számára az elismerést és hírnevet.

1847-től látogatta Petrasevszkij körét, ahol részt vett egy illegális nyomdának a létrehozásában. 1849-ben letartóztatták és a Péter Pál erődben raboskodott. Megszületett a halálos ítélet, de a kivégzés előtt felolvasták neki a cár kegyelmi rendelkezését. Végül 4 év szibériai kényszermunka és életfogytiglan közkatonaság lett a büntetése. 1850-től 1854-ig az omszki erődben raboskodott, ahol epilepsziás lett.

1857-ben megnősült, Marja Dmitrijevna Iszajevát vette el. 1860-ban visszaköltözött Szentpétervárra, ahol bátyjával a Vremja és Epoha című folyóiratokat szerkesztették és adták ki. A Vremja eleinte gyors és jó jövedelmet biztosított nekik, de a cári kormány hamarosan betiltotta az egyik cikk miatt, az Epoha pedig rövid időn belül csődöt mondott. Dosztojevszkij teljesen eladósodott. Bátyja nemsokára meghalt és annak a tartozásait is magára vállalta. Az anyagi gondokat a játékfüggősége csak növelte, ruletten rengeteget veszített. Anyagi nehézségei csak élete végére oldódtak meg.

Szerelmi életét sem kerülték el a problémák. Első felesége gúnyt űzött belőle, nagy szerelme, Polina pedig rövid időn belül elhagyta. 1866-ban jelent meg tizenöt évig érlelődött regénye, a Bűn és bűnhődés. Akkor még nem volt osztatlan sikere, bár az olvasók imádták, a hivatalos kritika vagy elutasította, vagy unottan fogadta. A már 45 éves író ezzel a művével új korszakot nyitott a regény fejlődésében és a világirodalomban. Ugyanabban az évben A játékos című könyvét kellett záros határidőn belül megírnia. Ebben egy 20 éves gyorsírónő, Anna Grigorjevna Sznyitkina volt a segítségére, akivel 1867-ben összeházasodtak.

A hitelezők elől először Párizsba, majd Lyonba menekültek. 1871-ben tértek vissza Szentpétervárra, amikor összegyűlt annyi pénz, hogy Dosztojevszkij ki tudta fizetni adósságait. Ezután jelent meg a Levelek, vallomások című kiadványa, amelyben kifejtette véleményét korának közéleti és politikai kérdéseiről publicisztikus formában. Kritikák, elbeszélések és visszaemlékezések is helyet kaptak ezekben a kötetekben. 1880-ban a moszkvai Puskin ünnepségen elhangzott beszéde nagy társadalmi visszhangot keltett. Nem sokkal ezután meghalt.

 

Művei

 

1845 – Szegény emberek
1846 – A hasonmás
1847 – A háziasszony
1848 – Fehér éjszakák
1849 – Nyetocska Nyezvanova
1859 – A nagybácsi álma
1859 – Sztyepancsikovo falui és lakói
1861 – Megalázottak és megszomorítottak
1861-1862 – Feljegyzések a holtak házából
1864 – Feljegyzések az egérlyukból
1866 – Bűn és bűnhődés
1866 – A játékos
1868 – A félkegyelmű
1871-1872 – Ördögök
1873, 1876-1877; 1880, 1881 – Az író naplója – Levelek, vallomások
1875 – A kamasz
1876 – A szelíd teremtés
1877 – Egy nevetséges ember álma
1879-1880 – A Karamazov testvérek
1882 – Az örök férj