Honoré de Balzac (1799. Május 20.-1850. Augusztus 18.) francia író, drámaíró. A világirodalom egyik legjelentősebb alakja, a francia realista regény megteremtőinek egyike.
Életrajza
Honoré de Balzac édesapja Bernard-Francois Balssa a királyi tanácsnak a titkára, szabadkőműves, később pedig a hadsereg élelmezéséért felelős tisztje volt.
A nevét megváltoztatta Balzacra, és önhatalmúlag elé tette az ősi nemességre uraló „de” szócskát. Balzac édesanyja Anne-Charlotte-Laurie Sallambier még csak 18 éves volt, mikor szülei hozzá kényszerítették az akkor már 50 éves Bernard-Francois-hoz, akit soha nem szeretett.
Honoré valójában a második gyermeke volt a házaspárnak, de bátyja 1 hónapos korában meghalt. 1807-1813 között a bentlakásos vendome-i kollégiumban tanult, majd szülei kérésére beiratkozott a jogra, amit 1819-ben félbehagyott.
Megélhetési célból különböző álnevek alatt kb. 30 romantikus ponyvaregényt publikált. 1829-ben jelentek meg a Huhogók és a Házasság fiziológiája című könyvei. 1832-ben megjelent első fő műve a Szamárbőr, mely komoly közönség,- és kritikai sikert ért el. 1834-ben írta meg a Goriot apót. 1832-ben kezdett levelezni Madame de Hanska grófnővel, aki egy lengyel földbirtokos felesége volt.
Mikor külföldi levelezőpartnerének és szerelmének férje meghalt, Balzac meglátogatta a grófnőt ukrajnai birtokán, ahol hosszabb időt töltöttek együtt. Balzac 1848-ban felhagyott az írással, Ukrajnába utazott, majd a sorozatos gazdasági visszaesés, az egészségügyi problémák és a cári tilalmak ellenére a párnak végül 1850-ben sikerült összeházasodnia.
Balzac a cukorbetegsége, a rendkívül erőltetett életmódja és munkatempója miatt még ez év augusztusában meghalt. Balzac remekül írt, de gyakori íráshibákat ejtett. Az állandó pénzszűke miatt gyorsan kellett dolgoznia, kevés ideje maradt a minél jobb kidolgozásra. A ma olvasott regényei közül többet is átírt az első megjelenés után.
„Az írónak azt a célt kell maga elé tűznie, hogy erkölcsileg megjavítsa a maga korát, máskülönben csak hiú mulattatója az embereknek.”