Madách Imre

 

 

Madách Imre

Sztregovai és kelecsényi Madách Imre (1823. Január 21.-1864. Október 5.) magyar író, költő, ügyvéd és politikus volt. Fő műve Az ember tragédiája (1861), mely 4000 sor hosszú tragikus költemény.

 

 

Élete

 

Madách Imre 1823-ban a Magyar Királyság területén, Alsósztregován született (ma Dolná Strehová Szlovákia) Édesapja id. Madách Imre (1781-1834) császári és királyi kamarás, alsósztregovai gazdálkodó, édesanyja Majthényi Anna (1789-1885).

Madách Imrének négy testvére volt, Károly, Pál, Anna, Mária. Gyerekkorát a szülői kastélyban töltötte, nevelők közreműködésével. 1829-től a váci piarista iskolában tanult. 1831-ben a kolera járvány idején, Budán maradt. 1837-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a pesti jogi egyetemen. Itt szeretett bele diáktársának húgába, Lónyay Etelkába.

Ebben az időben jelent meg a 26 költeményt tartalmazó első verseskötete, melynek többsége Etelkához szólt. 1842-ben szerezte meg jogi diplomáját. 1845-ben feleségül vette Fráter Erzsébetet, majd 1846-ban megszületett fia, Imre, aki még aznap meghalt.

1848 januárjában született meg második fia, Aladár. Az 1848-49-es szabadságharcban Madách Imre a betegsége miatt nem vehetett részt, de a családra a szabadságharc hazafias nemességére jellemző tragédiák sora szakadt.

1851-ben született meg Jolán lánya, majd 1852-ben Madách Imrét letartóztatták Rákóczi János halálraítélt szabadságharcos rejtegetése miatt. A börtönben írta meg az Ember tragédiájának első változatát, Lucifer címmel. 1853 augusztusában szabadlábra helyezték. Ez év tavaszán született meg Anna Borbála lánya is. A rá következendő év nyarán elvált feleségétől.

1856 és 57 között írta meg az Ember tragédiájának második változatát, 1859 és 60 között pedig az Ember tragédiájának egyetlen fennmaradt változatát. 1862-ben a Kisfaludy Társaság tagjának, 1863-ban pedig a MTA levelező tagjának választották meg. Alsósztregován szívelégtelenségben halt meg 1864-ben. A budapesti Madách Színház őrzi nevét.

 

Művei

 

Lantvirágok (1840)
Mária királynő (1840-1855)
Férfi és nő (1843)
Csák végnapjai (1843-1861)
Vadrózsák (1844)
Az ember tragédiája (1859-1861)
A civilizátor (1859)
Mózes (1860-1861)
Tündérálom (töredék) (1864)