Marie-Henri Beyle (1783. Január 23.-1842. Március 23.) ismertebb írói álneve Stendhal, XIX. századi francia író. A realizmus első képviselőinek egyike, az 1830-as Vörös és Fekete, illetve az 1839-es A Pármai kolostor című regényeivel.
Élete
Grenoble-ban született, boldogtalan gyerekkort tudhat magáénak. Nem kedvelte „fantáziátlan” édesapját, és gyászolta édesanyját, aki korán meghalt.
Legközelebbi barátja a húga volt Pauline, akivel állandó levelezést tartott fent a XIX. század első évtizedében.
1799-ben Párizsba költözött, ahol előbb Napóleon hivatalnoka, majd katonája lett. Részt vett az Olaszországi háborúkban és Napóleon hadseregével egyetemben vett részt az 1812-es Oroszországi invázióban.
1814-ben Olaszországban, Milánóban telepedett le. Itt töltötte élete nagy részét, és mint francia konzul dolgozott Triesztben és Civitavecchia-ban. A Pármai kolostor című regényét 52 nap alatt írta meg.
Stendhal nagy nőcsábász volt, megszállottja volt a szexuális hódításainak. A nőkkel szembeni empátiája visszaköszön a könyveiben, ahogy Simone de Beauvoir is nagyra méltatta őt a The second sex című alkotásban.
Úgy tűnik, hogy Stendhalnak inkább a vágy, semmint a beteljesülés jutott osztályrészül. Az egyik korai műve az On Love egy racionális elemzése a romantikus szenvedélynek, minek alapja a Mathilde, Dembowska grófnő iránt érzett viszonzatlan szerelme volt, kivel Milánói tartózkodása alatt ismerkedett meg.
Stendhal az utolsó éveiben, szifiliszben szenvedett, mely igencsak megnehezítette írói munkásságát. Napjainkban Stendhal művei magukra vonják a figyelmet az irónia tekintetében és pszichológiai, valamint történelmi dimenziókban.
Stendhal lelkes zenerajongó volt, különösen az olyan zeneszerzők műveiért lelkesedett, mint Cimarosa, Mozart és Rossini. Ez utóbbiról írt is egy életrajzot Vie de Rossini (1824) címmel.