Cikkünk első részében szó esett vérfarkasokról, vámpírokról, gyilkos bohócokról, jóslásról és a Fekete madame-ról. A cikk első része itt található: A néphiedelem lényei napjainkban 1. rész
A mostani részben górcső alá vesszük a kísérteteket, zombikat, kísértethajókat és -vonatokat, a tavi szörnyeket és egyéb érdekes lényeket és történéseket.
Kísértetek, zombik és kísértetjárások
Napjainkban a kísértetek és a zombik egyaránt hétköznapi figurák a tömegkultúrában. Nagyon-nagyon régi az a meggyőződés, hogy a kísértetek, illetve a hazajáró lelkek egyéb formái valóban léteznek.
A zombi egy új szó és egy új figura Svédországban. A zombik eredetileg a haiti woodoo valláshoz tartoztak a karibi-térségben. A régi időkben az emberek Svédországban inkább visszatérő lelkekről és kísértetekről beszéltek. A nagy különbség az, hogy egy zombinak hiányzik a gondolkodásra való képessége. Olyan, mint egy akaratlan, éhes ragadozó, amit egy varázserővel bíró személy irányít. Ezzel szemben egy hazajáró lélekről vagy egy kísértetről úgy gondolják, hogy sok tulajdonságot megőriz abból az időből, amikor még élt. Azt, hogy egy ember visszajárt, azzal magyarázták, hogy valami megoldatlan maradt, vagy azzal, hogy még életében az emberek problémásnak vagy gonosznak tartották. A tömegkultúrában ezek a határok elkezdtek elmosódni, ami egy világos jele annak, hogy szerfelett kevesen vannak, akik ezeket a lényeket komolyan veszik.
Sokan úgy vélik, hogy a kísértetek tartózkodási helyei a kastélyok, uradalmi birtokok, régi házak, bezárt elmegyógyintézetek, temetők, akasztófák helye és régi hadszínterek. Leegyszerűsítve elmondható, hogy azok a helyek, melyeknek vagy régi történetük van, vagy amiknek a története halálhoz és nyomorúsághoz kapcsolódik. A jämtlandi Lelkészlak egy olyan épület, amiről sokan úgy vélik, hogy Svédország legkísértetiesebb helye, akik ott éjszakáznak, különleges oklevelet kapnak. Hasonló kísértetjárta helyek vannak Nyugat-Götalandon is. Napjainkban speciális kísértettúrákat is szerveznek az ország több területén. Több göteborgi kísértethistória került összegyűjtésre a Kísértetház Göteborgban című könyvben, mely két névtelen szerző által lett kiadva 2015-ben.
Az elképzelés az élet utáni életről, és hogy az elhunytak egy része valamilyen módon itt időzik még ezen a világon, mindig lenyűgözte az embereket és a variációk erre a témára minden emberi kultúrában megtalálhatók. A kísértetek lehetnek veszélyesek, lehetnek közömbösek az emberek tevékenységei iránt, vagy lehetnek segítőkészek. A tömegkultúrában van nagyon sok kedves kísértet. Laban, a kis kísértet, aki a családjával él a Gomorronsol pincében, gyerekkönyvekben került bemutatásra, melyeket Inger és Lasse Sandberg írt a 60-as években. Ő a kedves kísértet tipikus példája. Azért alkották meg ezt a kísértetet, hogy a gyerekek ne féljenek a szellemektől. Idővel Laban kísértet kapott egy csintalan kishúgot is, aki a Labolina nevet kapta. Létezik sok elbeszélés olyan kísértetekről, akik azért mutatják meg magukat, hogy valamit előre jelezzenek, vagy egész egyszerűen csak veszélyesek és agresszívek.
Kísértetvonat és kísértethajó
Léteznek elbeszélések szellemekkel való találkozásokról a vonatokon a göteborgi hagyományőrző archívumban, de a legtöbb leírás ebben a kontextusban a szellemvonatokra vonatkozóan egy másik városban is megtalálható.
Rengeteg szóbeszéd és történet keringett egy különös szellemvonatról Stockholmban a 80-as évek elején. Éjszakánként robogott végig egy ezüstszínű vonat a metróvonalon. A híresztelések szerint ez nem akármilyen vonat volt – ez volt a halottak vonata, és aki véletlenül felszállt rá, az soha többé nem tudott leszállni. Ugyanakkor úgy vélték, hogy a vonat végcélja a zárt, lepusztult Kymlinge állomás volt. Ott szálltak le a halottak, és aki olyan szerencsétlen volt, hogy felszállt a vonatra, követnie kellett a halottakat a pokolba. Eddig tartanak a városi legendák. Valójában ez egy olyan vonat volt, amit a Stockholmi Közlekedési Vállalat tesztelt, egy új vonat prototípusa, amit éjszakánként küldtek ki próbakörre. A metróállomást a 70-es években kezdték építeni, de különböző okok miatt sosem készült el. Ezért nem áll ott semmilyen vonat és ez az oka annak, hogy az állomás olyan elhagyatottnak néz ki. Valóban létezett egy ezüstszínű vonat és egy lezárt metróállomás, de nem volt sem szellemvonat, sem szellemállomás, hanem ennek a háttere teljesen természetes okokkal magyarázható. Hasonló történetek vannak szellemhajókról – gondoljunk csak azokra a szellemhajókra, melyek a kalózfilmekben vannak –, melyek valójában nagyon régiek. Ráadásul napjainkban vannak történetek szellemautókról és egyéb szellem járművekről.
A metrók és a villamosok viszonylag modern jelenségnek tekinthetők. A régi időkben hosszabb utakra hajóval, lóháton vagy lovaskocsival mentek. Számos történet található ezekről az archívumban. A következőt 1937-ben jegyezték fel Lundby községben (ma Göteborg része):
„Akkor történt, amikor hosszú utazások voltak kint az Északi-tengeren. A vihar elkapta a hajót, az pedig elsüllyedt a tengerben, emberekkel és minden mással együtt. Ezután, ha az ember elment újabb hosszú utazásra, találkozhatott ezekkel az elsüllyedt hajókkal. Pontosan ugyanúgy néztek ki, ahogy az ember emlékezetében megmaradtak. És a teljes legénység világosan látszott. Vörös sisakban voltak.” (IFGH 04026)
A Koffa és a tavi szörnyek
A Skóciában lévő Nessie egy világhírű tavi szörny, úgy tartják, hogy a Loch Ness tóban él. Ám Nessie nincs egyedül. Sok más országnak is vannak feljegyzései hasonló tavi szörnyekkel való találkozásokról.
Svédországban a jämtlandi Nagy Tavi Szörny már az 1600-as évek közepe óta ismert. A Nagy Tavi Szörnyet ráadásul egy külön kabalával tisztelték meg, melyet Birgernek neveztek el, ez több gyermekkönyvben is feltűnik. A Hagyományőrző Intézetben vannak feljegyzések és felvételek is a Nagy Tavi Szörnyről. A gyűjteményünkben ezek közül a legrégebbi 1919-ből való. Viszont a Nagy Tavi Szörny sincs egyedül. Az 1800-as évek óta vannak feljegyzések arról, hogy többen azt vallották, hogy láttak tavi szörnyet több svéd tóban, gyakran nagy, kígyóhoz hasonló formában. Svédországban sok különböző adat létezik misztikus lényekről, melyek az elbeszélések szerint különböző tavakban, folyókban és patakokban élnek. A Vänern-tóban van a Koffa (vagy Laka-Koffa), egy helyi híresség, amiről úgy tartják, hogy a tó Torsö és Brommö körüli részén él a vízben. Az elbeszélések szerint úgy néz ki, mint egy tőkehal és egy gyermek keveréke. Egy feljegyzésben a következő áll: „a természetfeletti lény, amiről úgy gondolták, hogy a tó fenekén van és egy régi csáklyázó horgon lóg a Värmland-földszorosnál koffának hívják”. A feljegyzésben a további kiegészítés is megtalálható: „a kérdéses jelenséget senki nem tudta alaposan megnézni ahhoz, hogy közelebbi leírást tudott volna adni róla” (ULMA 30904, 139. oldal).
Következésképp a Koffa nem különösebben nagy, talán ez egy variációja a tó asszonyának gyermekéről szóló legendának. Ez a lény kétségtelenül halász szerencsével ajándékozza meg azt, akinek miután fennakad a horgán, betekeri egy sálba, majd újra szabadon engedi. Norvégia déli részén, a Seljord-tóban él egy híresség, a Seljordi Kígyó. A tavak és a tengerek további más lényekkel is kapcsolatba hozhatók. Nevezetesen a tó asszonya is egy ilyen példa, mely sok történetben megtalálható, melyek Nyugat-Götalandról származnak, és olykor úgy gondolnak rá, mint ami egy nagy és rettenetes kígyó képében jelenik meg. A következő feljegyzés 1927-ből származik Seglora községből, Västergötlandról:
„50 évvel ezelőtt egy idős ember elment a Pjätare-tóhoz horgászni. Útközben elhaladt a Hessereds-tó mellett és ott meglátott egy rémisztő nagy kígyót, a szemei akkorák voltak mint két fatányér. A Pjätare-tóhoz érkezve megpróbált halat fogni, de az sehogy sem akart sikerülni. Ahogy ott ült, meglátta a tó asszonyát közeledni a vízen. Elölről szép volt, de a háta üreges. Az idős férfi ezúttal hal nélkül tért haza” (IFGH 01069).
Az emberek gyakran gondolták úgy, hogy nagy tavi szörnyeket láttak számos tóban vagy a tenger mélyén. Ilyenek lehettek az óriástintahalak (egy ilyen lénynek Kraken a neve), melyek hihetetlen arányokat, illetve szörnyek egyéb formáit kapták, amikről úgy vélték, hogy a tenger mélyén élnek. Napjainkban azt a félelmet, hogy mi csal le minket a vízfelszín alá, nagyrészt felváltotta az a félelem, hogy mi van az űrben, az univerzum misztériumai.
Földönkívüliek
Valami, amire gyakran emlékeztetnek minket, főként a tömegkultúra révén, azok a különböző űrlények, földönkívüliek, vagy alienek, ahogy angol jövevényszóval mondjuk.
Főcímek és adatok jelennek meg bőségesen az ilyen lényekkel való találkozásokról, többek között az interneten. Még egy UFO-archívum is van Norrköpingben, Svédországban. Van egy gyűjtemény is azoknak a személyeknek a jelentéseiből az UFO-Svédország weboldalon, akik úgy gondolják, hogy ufót láttak. Ezen az oldalon Nyugat-Götalandról származó adatokat is lehet találni. A Hagyományőrző Intézetben is van több feljegyzés ufókról, illetve földönkívüliekkel való találkozásokról. Miért nyűgöz le minket ennyire az űr és az űrlények? Talán a válasz abban rejlik, hogy az űr még mindig rejtély az emberiség számára?
A régi időkben a mély és misztikus tengerek, a sűrű erdők és a megközelíthetetlen hegyek voltak titokzatosak, és ezért gondolták, hogy ezeket sok különböző életforma, azaz különböző természetfeletti lények lakják. Napjainkban, amikor már jobban ismerjük bolygónkat, kilakoltattuk a megmagyarázhatatlant és a rejtélyt az űrbe, és ezt egy tudományosabb módon magyarázzuk meg, gyakran valami olyannal, amit racionálisabbnak vélünk. Például úgy gondolják, hogy az űrlényeknek megvannak az eszközeik egy furcsa, magasan fejlett technológiához, amivel olyan dolgokat tudnak megtenni, amiket egyébként nehezen tudnánk elképzelni. De akkor ez nem csak egy új módja annak, hogy megmagyarázzuk azt, amit a néphiedelem varázslatnak vagy mágiának hívott? Hiszen a néphiedelem lényei rendszerint varázserővel bírtak, míg az űrlényeknek hozzáférésük van egy szupertechnológiához. Az elbeszélések formai kialakításában is nagy a hasonlóság. Más szóval a régi legendák és motívumok átalakultak, hozzáigazodtak a jelenünkhöz.
Régen úgy gondolták, hogy a néphiedelem lényei rabolták el az embereket, és elvitték őket a hegyekbe vagy a föld alá, ehelyett most úgy gondolják, hogy az űrlények rabolják el az embereket az űrhajóikkal. Sok hasonlóság van az űrlényekről való gondolkodás és aközött, ahogy a néphiedelem lényeiről gondolkodott az ember. Tehát úgy kellene tekintenünk ezekre a régi elbeszélésekre, mint ami egy új, időszerűbb csomagolást kapott.
A cikket írta: Tommy Kuusela
Fordította: Franky Silver
Forrás: vastarvet.se