A denevér az egyik legrejtélyesebb állatunk. Egy vak egér, ami tud repülni. Egy veszélyes vérszívó. Egy kis aranyos rovarevő. Mindenféle típus létezik. Ráadásul denevérbarlangok az egész földgolyón mindenhol fellelhetők.
A denevérek tudományos neve Chiroptera, mely kézi szárnyat jelent. Pontosan ezzel rendelkeznek a denevérek, kézi szárnyakkal. A szárnymembránok kiterjedése a denevérek hosszú, nagyra nőtt ujjai között találhatók. Világosan látható, hol helyezkedik el a ”hüvelyk ujjuk”.
Mivel a denevér emlős állat, ám tud repülni, mint a madarak, ezért az emberiség történelme során gyakran úgy tekintettek rá, mint egy bizonyos fajta misztikum határán, egy feje tetejére állított világban élő lényre, ami nagyon jól illeszkedik a denevérek ismert pihenési pozíciójához.
Európában a denevérről a sötétségre, a halálra és a boszorkányságra asszociálunk, miközben sok már kultúrában ugyanez a lény szentnek számít, emellett a szerencsével, egészséggel és a hosszú élettel azonosítják. A tömegkultúrában a denevér hihetetlenül népszerű lett az utóbbi évszázad során. A denevér lett Drakula állati formája, Batmant is ez a lény ihlette, valamint napjaink Halloween-dekorációit szintén. A rossz hírét talán annak köszönhetik a denevérek, hogy nagy barlangokban, illetve föld alatti járatokban élnek.
Templomtorony, pince, padlás és egyéb sötét zugok népszerű lakóhelyei a denevéreknek, de a barlangokat és bányákat sem vetik meg. Éppen ezért lettek jellemző társai az egyéb lényeknek, amik a barlangokban élnek. Úgy tartják, hogy a bánya szelleme képes denevérré változni, amikor el akarja ijeszteni az embereket a hegy érclelőhelyeitől.
A denevér nem kifejezetten a jó látásáról ismert. A visszhang-lokalizáció miatt képes nagyon jól eligazodni a sötétben. A néphiedelem szerint a denevér alkalmas a vakság gyógyítására, mégpedig oly módon, hogy a vérével be kell kenni a szemhéjakat. Ez a gyógymód olykor azt is eredményezheti, hogy az így kezelt ember később a sötétben is jól fog látni.
Az említett vért más dolgokra is használták, többek között a halászhálót kenték be vele, ami jó fogáshoz segítette hozzá a halászt. Ez az elképzelés valószínűleg abból fakad, hogy párhuzamot vontak aközött, hogy a halak is és a denevérek is szeretnek a vízfelszínhez közel lévő rovarokra vadászni. Logikus, hogy a denevérek ott vadásznak, ahol sok a rovar, és ahol víz közelében sok a rovar, ott hal is van. Talán azt képzelték az emberek, hogy a denevér vére ugyanúgy vonzza a halakat, mint ahogy a denevérről magáról képzelték ezt.
A néphiedelem szerint, ha valaki jól akart játszani hegedűn, bele kellett nyomkodnia a hegedűbe egy denevért. Egy denevérrel a hegedűben az ember még az „älvastycket” elnevezésű polkát is el tudta játszani, amit roppant nehéz megtanulni és csak a legelkötelezettebb hegedűművészeknek sikerült.
Egy leendő hegedűművésznek természetesen ott volt a lehetősége, hogy eladja a lelkét a folyó szellemének, hogy cserébe szépen tudja megszólaltatni hangszerét, de ha valakinek ehhez nem volt kedve, akkor jó alternatívát nyújthatott a denevér a hegedűben, mivel ennek a lénynek feltételezett mágikus tulajdonsága van, mely révén zenei erőt képes a hegedűre vonni.
Láthatjuk, hogy rengeteg néphiedelem övezi a denevért, így nem csoda, hogy jelenkorunkban is ilyen nagy inspirációt jelent sokak számára.
Írta: Anna Härdig
Fordította: Franky Silver
Forrás: Vastarvet.se