A régi idők Lucia alakjának bemutatása
Napjaink fehér ruhás Luciája fénykoronával a fején. Ez a jelenség csak nemrég vált népi hagyománnyá. Tommy Kuusela közelebbről megvizsgált sok értelmezést azzal kapcsolatban, hogyan gondoltak Lucia alakjára a vidéki társadalomban.
A 2012-2015-ös években megrendezésre került a „Télközepi ragyogás” elnevezésű alternatív karácsonyi vásár Jättendalban, Hälsinglandon. A témája „Lucia a népi hitvilágban” volt, valamint az, hogy az embereket mennyire lebilincselték a sötét leírások, melyek a Lucia-alakkal kapcsolatban léteztek. A képen Lucia látható a bűnbakkal. Fotó: Fredrik Broman/Humanspectra
Mit tudunk valójában Lucia svéd történetéről?
Hogyan értelmezték Luciát a vidéki társadalomban az 1800-as években és az 1900-as évek elején? Napjainkban sokan egy fehér ruhás nőre gondolnak, fénykoronával a fején, akit csillagfiúk, koszorúslányok és akár mézeskalács fiúk követnek, akik fényt szórnak a sötétségbe. Annak ellenére, hogy a Lucia-ünnepet sokan a régi hagyományokkal hozzák összefüggésbe, ez egy aránylag új tradíció, különösen a népi hagyományok körében. Mit mutat a folklór archívum gyűjteménye? Mit tudunk valójában Lucia svéd történetéről? Ki tudja, ki volt ő, hogyan értelmezték és hogy nézett ki?
A nyelvi és folklór archívum intézetben több ezer leírás található, mely Luciáról és a Lucia-ünnepségről szól a régi és újabb időkben. Az anyaggyűjtés az 1800-as évek második felétől a modern időkig folyamatos. Ennek az átfogó gyűjteménynek köszönhetően első kézből kapunk betekintést abba, hogyan jelent meg Lucia a régi időkben vidéken. Erre az anyagra hivatkoznak olyankor, amikor napjainkban Luciáról vitáznak. Egy blogbejegyzés természetesen korlátozott és ezért nincs hely arra, hogy érintsen minden szokást és tradíciót, ami összefügg a Lucia-ünneppel. Fontos kiemelni, hogy ez egy sokoldalú tradíció, és több okból is értelmetlen lenne megpróbálni egyetlen eredeti népi hagyományt találni arról, hogy kinek vélték Luciát, inkább összeválogattunk több különböző bemutatást és magyarázatot.
Egy feljegyzés Öregrundból, Upplandról, mely arról szól, hogy az antialkoholisták szervezete és egyéb egyesületek hogyan terjesztették a Lucia-ünnepet. Leginkább az iskolákban ünnepelték „lussit”, melyet összekötöttek a tanítási szünet kezdetével. Richard Broberg gyűjtése, 1941. Archiválási szám: 15232, 55. oldal
Lucia svéd története
Először az 1900-as évek alatt nyert általános teret az országban több Lucia-ünnepi szokás. Ezekkel kapcsolatos többek között a fehér ruhás Lucia, fénykoronával a fején, aki a házak lakóit kínálja kávéval és süteménnyel. Az 1900-as években a nemesi kúriáktól, a parókiáktól és az otthonokból terjedt át a Lucia-ünnep az iskolákba, az irodákba, a közintézményekbe, az egyesületekbe stb. Sok feljegyzés került elő az archívumból, melyek szerint nem sokan ünnepelték Luciát a régi időkben, ez a szokás inkább lassacskán terjedt az ország nyugati részéből az 1920-as vagy az 1930-as években, és akkor is elsősorban a városokban. Némi időbe telt, míg ismertté vált vidéken is. Amikor az intézet, és annak elődje az 1930-as évektől kérdőív formájában kérdezett meg embereket a Luciáról, figyelemre méltó volt, hogy sokan azt mesélték, hogy az ő gyermekkorukban a Lucia-ünnep még nem volt ismert. Ezeket a negatív adatokat is érdemes figyelembe venni.
Hjalmar Lucia-ünnepi ruhában 1876-ban. Fotó: A. Jensen/Västergötland Múzeum
A december 12-e és 13-a közötti éjszaka jelentősége már az 1300-as évek óta fennáll, mivel a naptár pontatlansága miatt északon ezt tartották az év legrövidebb napjának és legrövidebb éjszakájának. A katolikus időkben a karácsonyi böjt ezen a napon kezdődött, ezért úgy vélték, hogy helyénvaló az ezt megelőző napon többször reggelizni. A naptárreformnak köszönhetően 1753-ban a téli napforduló, azaz az év leghosszabb éjszakája áttolódott Szent Tamás napjára, december 21-ére, de a régebbi elképzelés tovább élt, miszerint a 13-a éjszaka összefonódott a sötétséggel és mindenféle veszéllyel. Ekkor a természetfeletti lények különösen aktívak voltak, úgy vélték, hogy ez egy jó időpont arra, hogy iránymutatást adjanak azáltal, hogy bepillantást nyújtanak a jövőbe. Azt is mondták, hogy az ember nem lehetett aktív, nem dolgozhatott ezen az éjszakán. Sok szabály maradt fenn hosszú időn keresztül a naptárreform után is azzal kapcsolatban, hogy az ember mit tehet és mit nem a Lucia-nap éjszakáján. Az éjszaka eljövetelét a továbbiakban is úgy értelmezték, hogy az felfűtött és veszélyes.
Sok feljegyzés van azokról, akik a Lucia-ünnepen részt vettek. Egyes esetekben a lányokat fiúnak, a fiúkat pedig lányoknak öltöztették be. Tipikus diákcsíny volt, hogy egyesek úgy öltöztek be, hogy teljesen felismerhetetlenek voltak. Egyesek kézművesnek öltöztek, mint például kovácsnak, fazekasnak, kötélgyártónak, kéményseprőnek stb. Néha a gyerekek ijesztő alakoknak öltöztek be, mint például ördögnek, sátánnak és Lucia-napi boszorkánynak. Általános volt az arcmaszk, a ki- vagy befordított bunda viselése, szalma felhasználása, a krétázott, festett vagy bekormozott arc. A szabály szerint körbementek a helységben, és felajánlották a szolgálataikat (gyakran tréfásan) némi üdítőért, levesért, pénzért vagy hasonlóért. Ez a koldulásnak és az ivászatnak volt egy formája, és a fiatalok ekkor kurjongattak és durva dalokat énekeltek. Ez a csínytevés az öltözködési szokással együtt részben napjaink Halloween ünnepére, de más, régebbi beöltözési szokásokra és diákcsínyekre is emlékeztetnek.
Lucia-ünnep Västergötlandon valamikor 1890 és 1905 között. Fotó: Carl Victorin / Västergötland Múzeum (CC BY-NC-ND)
Ki volt Lucia a vidéki elbeszélések alapján?
A hagyományőrző archívumban elképesztően sok adat van arról, hogy ki volt Lucia az emberek szerint. A sok variáció azt mutatja, hogy aligha beszélhetünk egyöntetű tradícióról, egyetemes és szilárd magyarázattal a Lucia-alakkal kapcsolatban. Más szóval, lehetetlen meghatározni, hogy a közemberek kinek vélték Luciát „eredetileg” az 1800-as és a korai 1900-as években. Az is tipikus, hogy a népi előadásokban vannak ellentmondások és különböző variációk. Olykor úgy írják le Luciát, mint egy rossz embert, vagy egy hitetlen pogány némbert. A leírások egy részében összefüggésbe hozzák őt a sötét erőkkel. Ilyen kontextusban néha megemlítik, hogy ő a bomlás és a föld alatti dolgok anyja. Egy 1941-es härjedaleni feljegyzésben egy 82 éves asszony elmeséli, hogyan rejtette el Lucia a gyermekeit a pincében, amikor Jézus meglátogatta, hogyan tette őket láthatatlanná. Ezeket az embereket Lucia-hegyi népnek vagy egyedülieknek hívták. Egy 1951-es feljegyzésben egy värmlandi 58 éves férfi így írta le Luciát: „Egy gonosz némber és részeges disznó”. Egy 1935-ös ångermanlandi feljegyzésben boszorkányként, más variációkban látnokként említik őt. Egy idős nő Västergötlandból 1931-ben feljegyezte, hogy Lucia egy özvegy fiatalasszony volt, aki átpártolt a Sátánhoz. Különböző vidékekről különböző példákat találunk szerte az országban, különösen Norrlandról, melyek úgy tűnik, azt igazolják, hogy Luciát gonosz démonként, illetve más negatívumként értelmezték. Ám ha ez ennyire egyszerű lenne, akkor egy teljesen más kép alakult volna ki bennünk Luciáról, mint aminek napjainkban gondoljuk.
Egy feljegyzés Arnäsból Ångermanlandról, ahol Lucia boszorkányként lett leírva, akit egy veszekedés alapján egy bizonyos helyre száműztek. Ella Odstedt gyűjtése, 1933, archívumi névmutató 8525, 11. oldal.
A probléma ezekkel a Lucia-felfogásokkal kapcsolatban többek között az, hogy teljesen ellentmondásosak. Más szóval, nem indulhatunk ki abból, hogy Lucia eredetileg egy negatív alak volt. Sok feljegyzés a következőképpen írja le Luciát: egy szép istennő, istenfélő és jólelkű asszony, egy szent, egy kedves ember, egy apáca, egy szép fiatalasszony, aki halhatatlan vagy hasonló. Különböző feljegyzések szerint nyugatról érkezett és ajándékokat osztott szét, különösen a gyerekeknek, amikor háború dúlt az országban. Egy värmlandi 40 éves férfi 1933-as feljegyzése szerint Luciát megölték, mert veszélyt jelentett az evangélikus hitre. Ugyanebben az időben és helyen született egy feljegyzés, miszerint Lucia királynő volt, akit rézüstben megfőztek. Egy férfi Västergötlandból azt mesélte 1934-ben, hogy Lucia egy keresztény lány volt, akit Nero császár el akart venni feleségül, de a lány megtagadta. A kivégzése előtt kapott egy Lucia-süteményt. Egy 1928-as Östergötlandból származó gyűjtés értelmezése szerint Lucia Lukács evangelistából vezethető le.
Az anyagokban sok névvariáció van, ami férfi lényre utal. Egy ångermanlandi 74 éves férfi egy 1977-es feljegyzésében úgy emlékszik vissza, hogy a gyermekkorában azt gondolták Lusséről, hogy fekete kocán lovagol és üres viperabőrei vannak. A férfi azt is állította a feljegyzésében hogy az elbeszélések szerint Lussének feküdnie és forognia kell, a láncait rázva, arra várva, hogy kiszabaduljon. Egy 1916-os dalslandi feljegyzésben az áll, hogy minden Lucia-napon Loppepär körbevezeti szekerét tömérdek bolhával, ami veszélyes, mert bármikor kiboríthatja a rakományt. Van sok szófordulat és nézet a Lusse és Lucifer nevekről is, melyet valószínűleg a két név hasonlósága okoz. Vannak történetek már-már démoni figurákról, melyeket luciamágusként vagy luciaboszorkányként említenek. Sok probléma akad a sebességgel kapcsolatban Lucia éjszakáján, éppen ezért a malomnak teljes csendben kell maradnia, máskülönben fennáll a veszély, hogy a luciamágus tönkreteszi azt. Egyes helyeken lusseutazásról beszélnek, miszerint egy rémisztő kísértet Lucia éjszakáján járkál a levegőben Lucia irányítása alatt (ez a Vad vadászat mesének egy variációja, mely más összefüggésben történhet az Ördög, Odin, Tor, egy király, egy vadász, vagy más hasonló személy vezetése alatt). Ezen elképzelések közül sok keringhetett egy időben a köztudatban, és terjedhetett el az ország különböző részein.
Egy feljegyzés Ljushultból Västergötlandból arról, hogy Luciáról beszéltek pozitívan és negatívan egyaránt. Az emberek egy része számára jótevő volt, mások számára azonban ugyanazt jelenti, mint Lucifer. Luciáról azt is tartották, hogy megtanította az embereket a földművelésre. W. Palmblad gyűjtése 1930-ból, archívumi névmutató: 2566:7, 18. oldal.
Ki volt Lucia? Néhány teória
A középkorban Lucia december 13-ára kapott helyet a naptárban. A neve alapján egy sor különböző népi elgondolásra asszociál az ember. Alapvetően két verziónk van Luciáról, a világosság és a sötétség Luciája. Az idők folyamán különböző teóriák születtek Lucia hátteréről és eredetéről.
Valószínűleg a legtámogatottabb teória az, hogy Lucia Szent Miklós püspöknek, a gyermekek védőszentjének a megtestesülése. Az ő napja december 6., és a régi időkben ugyanezen a napon kezdődött az iskolai téli szünet. A szorgalmas gyermekek ajándékot és édességet kaptak valakitől, aki beöltözött a püspöknek. A püspök kíséretében volt egy ördögi figura, aki megszidta és azzal fenyegette a lusta és veszekedő gyerekeket, hogy magával viszi őket a pokolba (napjainkban is megvan az ezzel egyenértékű figura Európa-szerte, például a krampusz Közép-Európában). Amikor Svédország protestáns ország lett, az egyház el akarta fojtani a szentimádatot és a katolikus szokásokat. Németországban Szent Miklóst egy másik ajándékozó váltotta fel, a Kis Jézus, és az ajándékosztás átkerült karácsonyra. Főként egy kislány játszotta el a Kis Jézus szerepét. Fehér köpenybe volt burkolva, fénykoronával a fején. Az Ördög megmaradt a Kis Jézus kíséretében, mert szükségesnek vélték. Az 1600-as években ez a szokás elért Németországból Svédországba, ám ez nem illett bele a karácsonyi ünnepbe, ezért tették át Lucia napjára. Az 1700-as években a Kis Jézust átkeresztelték Luciára a västergötlandi kúriákban, és innentől kezdve vannak adatok arról, hogy Nyugat-Svédország egyéb részein is elkezdték ünnepelni Luciát az uradalmi birtokokon. Ez a teória sok szempontból hihetőnek tűnhet, legalábbis ami a fehér ruhás Lucia eredetének magyarázatát illeti. De persze más aspektusok és elképzelések is vannak arra vonatkozólag, hogy kinek gondolták Luciát a régmúltban.
Egy régi teória szerint Lucia, mint misztikus lény, lehetséges, hogy a kereszténység előtti időből maradt meg. Vannak hasonlóságok, melyek elsősorban a skandináv istennőre, Frejára utalnak, de egyéb istennőket is kiemelhetünk a Közel-Keletről, mint Inanna, Ishtar vagy Lilith/Lilitu, mint Lucia elődeit. A hipotézisek összefüggésben vannak elsősorban a termékenység- és növényvilág kultusszal. Ami kiemelte ezt, hogy a lányok a Lucia-ünnep alatt teljesen vagy részben szalmába öltözhettek. Egy teória volt, hogy erre a Lucia-lányra úgy tekintettek, mint egy ősi betakarítással kapcsolatos dolog egy hosszan fennmaradó formájára, mely összefügg a mezőgazdasági időszak és a cséplés végével. Amit ebben az összefüggésben figyelmen kívül hagytak, hogy még a fiatal férfiak is szalmába öltözhettek, őket hívták szalma-öregembereknek (szemben a szalma-öregasszonyokkal). A szalmabábuk és a szalmába öltözött személyek nem korlátozódtak kizárólag a Lucia-ünnepre.
A régi kutatók teóriái napjainkban is élnek és néha előkerülnek, továbbá motiválóan hatnak azáltal (olykor nem kritikus módon), hogy párhuzamot mutatnak a kereszténység előtti idők és a későbbi korok szokásai és hagyományai között. Bizonyos módon ezzel létrehoznak egy képet a múltról, melyet néhány példa is alátámaszt, de a válogatás egyben azt is jelenti, hogy azok az anyagok, melyek nem illenek a képbe, azt kiszelektálják és eltávolítják. Ezért az olvasó nem tudhatja, hogy azok a példák, melyek kiválasztásra kerültek, általánosak vagy ritkák, illetve, hogy vannak-e ezeknek ellentmondó adatok a forrásanyagban. Ráadásul lehetnek különbségek az ország különböző részeiről, melyek nem adnak magyarázatot az általánosításra. Ezeknek a teóriáknak a nagy része, mely Lucia eredetéről kering, csak teóriák, melyeket bajosan lehetne ellenőrizni. Ezt egy kirakós játékhoz lehetne hasonlítani, ahol az oda nem illő darabokat figyelmen kívül hagyják. A skandináv gyökerekre vonatkozólag nem tudunk túl sokat arról, hogy a Freja-kultusz hogyan nézett ki a kereszténység előtti időkben, ami megnehezíti az ilyen nagymértékű összehasonlításokat. A középkori források alapján meglévő adatok elsősorban Izlandról és Norvégiából származnak. Ott Freja istennő leírása nagyon rövid, és a kultusz leírása hiányzik. Ráadásul ez változott az alatt az ezer év alatt, onnantól, mielőtt a kereszténység gyökeret vert volna Skandináviában, az 1800-as és 1900-as években született Lucia-leírásokig (ráadásul történt egy váltás a katolikus hitről a protestáns hitre, valamint idővel a különböző szabadegyházakra). Hogy egy kereszténység előtti istennő kultuszának emléke sikeresen túlélte volna ezeket a vallásváltásokat, anélkül, hogy az egyház keményebben reagált és átalakította volna, nem igazán valószínű. Amennyiben ez lenne a helyzet, akkor elvárhatnánk az írásbeli adatokat. Még amikor Freja vagy más óskandináv alak átnevezésre kerül a régi anyagokban – van rá egy sor példa – számolhatunk azzal, hogy ezek a nevek, az óskandináv láz eredményeként kerültek be a népi köztudatba, melyek az 1600-as évektől az 1800-as évekig, a régi dolgok iránti érdeklődés és a nemzeti romantikus hullám között eltűntek. Népköltészet, balladák, regények, vidéki helyi kutatások, versek, dalok, újságcikkek és hasonlók együttesen érintették az óskandináv isten- és hősi világot, és ezek által terjedt a nép körében.
Nincs egységes kép
A Luciáról szóló elbeszéléseket részben Szent Lucia katolikus legendája színezte ki, melyet a tanárok és a papok terjesztettek. Ezek az elbeszélések már át lettek dolgozva, át lettek formálva egy művelt, irodalmi, civilizált és szalonképes tradícióvá. Valószínűleg ez az a darabka, melyet a legtöbben ismernek napjainkban. Ám ezen városi tradíciók mellett volt egy sor különböző tolmácsolása a Lucia-legendának a nép körében, mely értelmez és hozzátesz a szent nevéhez, és különböző népi megjelenítések és magyarázatmodellek révén mesél Luciáról. Egyértelmű, hogy nincs egy egységes és magától értetődő kép arról, hogy ki volt Lucia, ehelyett van sok magyarázat, melyek át lettek alakítva és hozzá lettek igazítva az adott időszakokhoz, helyekhez és elbeszélőkhöz, pont ugyanúgy, ahogy sok más ismert alakkal is megtörtént, mint például a húsvéti nyúllal és a karácsonyi Mikulással.
Lucia fehér ruhás fiatal nőként való értelmezése részben modern jelenség, valamint több tényező eredménye. Többek között a fent említett a Kis Jézussal kapcsolatos német szokás, de a Skansen által 1893-ban, a västergötlandi hagyomány példájaként bevezetett Lucia felvonulás, továbbá a Stockholms Dagblad (napilap) által szervezett nyilvános városi Lucia felvonulás 1927-ben. Ugyanez az újság 1928 előtt szépségversenyt hirdetett, melynek eredményeként százával érkeztek a fotók, azt remélve, hogy egy férfiakból álló zsűri Luciának választja. Ezt mások is lemásolták, és így alakult ki egy tipikus kép arról, milyen formában szerették volna az emberek Luciát látni. A régi fotókon és leírásokban még fiúk is beöltözhettek Luciának, bár általánosabb volt, hogy Luciát lány alakította.
A fentiek alapján láthatjuk, hogy aligha értelemszerű, hogy nézett ki Lucia vagy egyáltalán ki volt ő. A népi elbeszélésekben még az sem egyértelmű, hogy Luciának bármi köze lett volna a katolikus szenthez, még kevésbé az, hogy hogy nézett ki. Nincs egy egyetemes Lucia-alak a vidéki társadalomban – ez egy viszonylag új jelenség. A kiterjedt anyagmennyiség a népi kultúrából annyira gazdag és változatos, hogy az ember úgy érezheti, hogy a legtöbb teóriát igazolni tudja néhány egyedülálló bizonyíték segítségével. Ezeknek a kiválasztott bizonyítékoknak a kombinálása a spekulációkkal és összehasonlításokkal térben és időben könnyen különböző eredményekhez és végkövetkeztetésekhez vezethetnek, és nem mindig van támasz az összegyűjtött forrásanyagban. Aki le akarja írni, hogyan nézett ki ez a hagyomány a régmúltban, vagy véleményt akar alkotni arról, hogy nézett ki egy Lucia, sokat nyerhet azzal, ha vidéki hagyományőrző intézeteket keres fel, és az ezrével lévő leírásokban kutat, melyek azokban a gyűjteményekben fellelhetők.
Egy feljegyzés Söderhamnból Hälsinglandról, melyben egy iskolai tanítónő leírja, hogy a gyerekek Lucia-ünnepet tartottak az iskolában, de senki nem öltözött be Luciának. R. Fernkvist gyűjtése 1944, archívumi névmutató: 16674, 1. oldal.
A cikket írta: Tommy Kuusela
Fordította: Franky Silver
Forrás: isof.se
