A fotón: A holtak serege az Éjkirállyal az élen. Ezek a figurák sok hasonlóságot mutatnak az izlandi sagák kísérteteivel és a néphiedelem szellemeivel. Copyright: HBO/Helen Sloan.
Tommy Kuusela folytatja a kutatást Trónok harca részletek után az archívumban. A mostani cikk a Másokról fog szólni – egy csapat, mely egyértelmű rokonságban áll az izlandi sagák kísérteteivel, valamint a néphiedelem szellemeivel.
A cikk első részét itt tudod elolvasni: Fimbulwinter is coming – Trónok harca az archívumban 1. rész
Amikor a Trónok harcára gondolok, látom magam előtt a sápadt és hátborzongató Másokat, amik a Falon túl vannak. Már az első évad első részében megpillanthattuk őket, majd a sorozat előre haladtával egyre nagyobb teret kaptak. Ezek a figurák sebzett testű vándorló halottak, amik hideget és halált terjesztenek maguk körül. Jéghideg szellemfény árad kék szemükből és kifejezéstelen arcuk nagyon ijesztő, de amikor nagy tömegekben előre menetelnek, akkor minden élőlényre fenyegetést jelentenek. Talán azért jöttek, hogy a vándorló fagyott holttestek végtelen létébe száműzzék az embereket? Az sem teszi könnyebbé a dolgot, hogy elképesztően nehéz őket legyőzni. Ez bárkit hideg borzongással kellene, hogy eltöltsön? Mindezen ijesztő dolgok ellenére mi, a nézők, kitartunk, hiszen a populáris kultúra az évek folyamán az élőhalottak hordáinak számos változatát mutatta be számunkra.
Zombik vagy hóban vándorlók
Az teszi a Másokat extra félelmetessé, hogy egy téli tájon játszódik, jéghideg tél, ami halált terjeszt, ahová elér. Ez egy jó horrortéma.
Valami hasonlót találunk néhány, a szomszédos országban készült filmekben, a norvég Død snø (2009) (Náci zombik) Død snø 2 (2014) (Náci zombik 2.) filmekben. Ezekben a filmekben náci katonákból és a vörös hadsereg katonáiból létrejött zombikat mutatnak, amik télen kelnek életre a norvég hegyekben. Ismét ezek a nagy halott hadseregek azok, amik végzetesek. Még a 30 Days of Night (2007) (A sötétség 30 napja) és az Extinction (2015) (A kihalás szélén) horrorfilmek is kietlen és kemény téli környezetben játszódnak, ahol a zombik hordái megtámadják az élőket. Az, hogy a tél és a hideg különféle félelmetes lényekhez kapcsolódik már a The Thing (1982) (A dolog) című klasszikus horrorfilmnek is egy fontos eleme volt, ami egy 1957-es film újrafeldolgozása volt.
Elég messze elkalandoztunk az eredeti témánktól, hiszen ennek most a Másokról kellene szólnia, nem a zombifilmekről. Ráadásul a Másokat még csak nem is nevezhetjük zombiknak, hiszen ők „walkers” (White Walkers), tehát vándorlók, kóborlók, gyaloglók, pont mint a többi zombifilmben… vagyis inkább vándorló sorozatokra gondolok, mint amilyen a The Walking Dead vagy a Fear the Walking Dead.
Kísértetek Izlandon
Amikor ezekkel egyenértékű dolgokat keresünk az északi kultúrtörténetben, akkor az izlandi sagákhoz jutunk, ott mutatták be az ilyen típusú kísérteteket. Egy sor különböző megnevezést találunk a kísértetekre ezekben a sagákban. Ezek közül az egyik legáltalánosabb a draugr vagy draugar, melyek több típust érintenek. Az izlandi sagákban igen gazdag leírásokat találhatunk arról, hogyan térnek vissza a halottak, és a sagák hősei hogyan kényszerítik vissza őket a sírjaikba.
Az egyik izlandi sagában, a Grettirs sagában bemutatnak egy erőszakos kísértetet, Glámot, valamint azt, hogyan pusztítja és gyilkolja télen az embereket és az állatállományt egyaránt, de ezek a csapások tavasszal és nyáron lecsökkennek.
Egy alkalommal a saga hőse, Grettir megküzd ezzel a kísértettel. A harc erőszakos és eleinte a házon belül játszódik. Alább idézünk egy részt a harcból (a magyar fordítás Kristjan Hallberg svéd fordítása alapján készült, mely az Islänningasagorna, band 2-ból származik):
„Glám kizuhant a házból, a hátára esett, Grettir rajta volt. Holdfény volt, de ekkor az erősen világító Holdat elhomályosította egy felhő. Abban a pillanatban, amikor Glám kizuhant a házból, a felhő elvonult a Hold elől és Glám dühösen meredt rá. Grettir maga mondta, hogy ez volt az egyetlen látvány, amit valaha látott, ami félelemmel töltötte el. Hirtelen azonban visszanyerte erejét: részben a kihívás miatt, részben azért, mert Glám meredten bámulta őt gyűlöletben forgó szemekkel.”
Ez a hátborzongató leírás akár a Trónok harcából is lehetne egy jelenet. Ami hiányzik a kísértetek megjelenítéséből az izlandi sagákban, hogy vérszomjas hordákban jelennek meg. Persze, csak ha eltekintünk azoktól a halott harcosoktól, akik Odinnál tartózkodnak a Valhallában. Ez a halott elitharcosok legmagasabb színvonalú serege, még akkor is, ha sosem ábrázolták őket kannibálokként.
Kísértetek a néphiedelemben
Van bármi a régi néphiedelemben, ami ehhez hasonló? A válasz egyszerre igen és nem. Azért igen, mert sok elbeszélés van olyan személyekről, akik visszajártak a haláluk után. Azért nem, mert ritkán tömörültek hordákba, illetve még csak nem is voltak gyilkos szellemek.
A halál természetes velejárója a létezésnek és az embereknek a régi időkben nagyobb tapasztalatuk volt abban, hogy holttestet lássanak, mint legtöbbünknek napjainkban. Az táplálta az emberek félelmét leginkább, hogy az elhunyt visszatér és megzavarja a túlélők nyugalmát. Úgy tartották, hogy a halottak az éjjeli csendes órákban a legaktívabbak. Még napjainkban is szellemek órájának hívjuk az éjfélt.
Rendkívüli mértékben látogatott helyeknek tartották a temetőket, akasztófákat, csatatereket, illetve azokat a helyeket, ahol emberek hirtelen halállal vagy drasztikus körülmények között haltak meg. Normál esetben a halott egy adott helyhez kötődött, gyakran ahhoz a helyhez, ahol annak idején elhunyt. Egy általános elképzelés szerint a halott azokat a helyeket kívánta felkeresni, ahol életében is tartózkodott.
Az, hogy egy kísértet hol, mikor és hogyan kíván visszatérni leírásról leírásra változó. Az okok különbözőek lehetnek. Lehet egy olyan ember, akit bérgyilkos ölt meg és a gyilkost nem fülelték le, lehet olyan, akit nem temettek el, lehet olyan személy, aki valami különleges dolgot nem végzett el a halála előtt, és így tovább. Úgy tartják, hogy aki segítőkész volt, azt a halott békén hagyja. Egy részük azért jön vissza, hogy a vagyonuk felett őrködjenek. Ebben az esetben a személy kapzsisága áll a központban. Mások bűnös életet éltek, ezért nem nyerték el a bűnbocsánatot. Egy részükre egész egyszerűen úgy tekintenek, hogy akik gonoszok voltak a földi életükben, azok a gonoszságaikat tovább folytatják a haláluk után is. Azt is beszélik, hogy a varázslótudományban jártas emberek is képesek a haláluk után visszatérni.
Az archívumban különböző leírások találhatók különböző típusú kísértetekről. Az is eltérő, hogyan néznek ki, az emberi alakoktól egészen a négylábú állatokig. Megjelenhetnek madár vagy valami más formájában, például egy láng, egy száraz bőr, egy tűzgömb, egy fekete folt, és így tovább. Normál esetben a kísértetek láthatatlanok és csak adott esetekben vagy médiumok számára mutatkoznak meg. Amikor megmutatják magukat hozzávetőlegesen úgy néznek ki, mint ahogy életükben kinéztek, de néha fej nélküliek vagy a fejüket a karjuk alatt tartják (úgy gondolták, hogy a fej a lélek és az élet számára kijelölt hely). Amikor a halott a hétköznapi ruhájában mutatkozik, az egy rossz jel lehet. Néha úgy jellemzik a kísérteteket, mint egy hulla vagy egy csontváz. Egy általános leírás szerint a halott sápadt és hidegek a kezei, továbbá hullaszagot áraszt.
Napvilágnál megkövültek által megszállva
Északon mindenhol megtalálhatók a visszatérőkről való elképzelések és a visszatérő halottakról való elbeszélések gyakorta előfordulnak az archívumban. Sok elbeszélés valós helyekhez kötődik. Egy kísértettel találkozni veszélyes lehet. Carl von Linné írt az Ölandon és Gotlandon íródott útinaplóiban 1741-ben olyan elképzelésről, amikor a kísértetek átlagemberek között vannak. Azt írta, hogy akit hidegrázás fog el, majd utána forróság önti el, majd úgy érzi magát, mint akit agyonvertek, vérzik az orra vagy vért köhög, majd ez így folytatódik néhány napon át, azt szellem szállta meg. Ezt úgy értette, hogy az adott személyhez szorosan kötődik egy szellem vagy uralma alá hajtotta. Úgy gondolták, hogy ez a halott beköltözött az élő emberbe és ezáltal különböző betegségeket okoz vagy az ember megháborodik.
Ezekben a népi elképzelésekben, melyek az archív anyagok között találhatók, fellelhető olykor valami, amit napvilágnál megkövültnek hívtak, ezek olyan kísértetek, amik napfelkelte után jönnek elő. Amikor a napsugarak elérik őket, mozdulatlanná válnak, megkövülnek, de mivel rendszerint láthatatlanok, ezért nehéz észrevenni őket. Aki tudtán kívül hozzáér vagy belemegy egy ilyen lénybe különböző betegségek támadhatják meg emiatt.
Katonák kísértethordái
Amikor halottak tömegeiről van szó, akkor ez leggyakrabban egy halottakból álló menet, amit azok képesek látni, akik szinkronban vannak velük. A nagy számban előforduló kísértetek másik formája, amikor a tömeg harcban elesett katonákból áll. Ezek csoportosan mutatkozhatnak a régi csatatereken vagy szellemlovasokként jelennek meg. Időnként az elesett harcosok visszatérnek otthonukba és az éjjeli órákban láthatók a házaknál. Van egy régi elképzelés is arról, hogy egyes hegyekben vannak alvó harcosok teljes harci öltözetben, melyek életre kelnek amikor nagy veszély fenyegeti az országot vagy egy adott területet. Ez utóbbit biztos sokan felismerik a J. R. R. Tolkien által írt Gyűrűk Ura regényfolyamból. Ott írt egy hegy belsejében alvó harcosokról, akiket a hős Aragorn felkeresett. Ezek a harcosok esküszegők voltak, akik megszegték a korábbi királynak tett ígéretüket. Ezért nem találhattak nyugalomra a sírjukban, amíg fel nem szabadulnak az ígéretük alól.
Láthatjuk, hogy a kísértetharcos csapatokról alkotott elképzelés nem annyira egyedülálló a Trónok harcában, de biztonságban érezhetjük magunkat abban a tudatban, hogy ez legalább valami szokatlan elképzelés, mely aligha fordulhat elő a hétköznapi életben.
A cikksorozat következő része hamarosan érkezik.
A cikket írta: Tommy Kuusela
Fordította: Franky Silver
Forrás: isof.se
Szereted a Trónok harcát és a fantasy műfajt? Nézz körül a Ráday Antikvárium fantasy kínálatában!
