Az elbeszélés, mint kommunikációs forma
Egy hétköznapi módja annak, hogy kommunikáljunk egymással, az a nyelv. Mi emberek a beszélt nyelv révén tudunk különböző dolgokat közölni egymással, saját magunkról és másokról egyaránt.
Attól függően, hogy kinek, mit és hogyan mondunk el, egy választ generálunk annál, aki hallgat minket. Mi jellemzi az elbeszélést, mint kommunikációs formát, és mi a különbség a szóbeli és az írásbeli kommunikáció között?
Amikor mi emberek kommunikálunk egymással, nagyon sok cselekedetet hajtunk végre. Beszélünk, elmondunk valamit, hangokat adunk ki és mozgunk közben, valamint egy egymással szemben elvárt szerepet öltünk magunkra. Amikor kommunikálunk, öntudatlanul normákat állítunk fel azzal kapcsolatban, hogy mi a jó, a helyes, és mi az, ami fontos a társadalomban és az életben.
A kommunikáció egyik leghétköznapibb módja a nyelv, tehát az, hogy beszélünk egymással. Több módon beszélhetünk valakivel vagy valakihez, hogy különböző reakciókat váltsunk ki. Kérdezhetünk valamit, üdvözölhetünk valakit, vagy kiadhatunk egy utasítást. El is mesélhetünk valamit és ez a kommunikáció egy speciális formáját követeli meg. Ez a forma szinte olyan, mint egy páros tánc, ahol vannak előre meghatározott lépések és mozgásminták mindkét partnernél. A mesélő tud valamit, amit a másik még nem, és aki mesél, felelősséget vállal a helyzetért. A mesélő jogot formál a szavakra, cserébe azonban vállalja, hogy amit mond, az jelentőségteljes lesz a hallgató számára.
Ami a mesélést, mint kommunikációs formát jellemzi, éppen az, hogy a mesélő kontrollálja, hogy mit és hogyan közöl. Mit lehet kifejezni az mesélés során? Részben személyek közötti kapcsolatot, történéseket, szituációkat és a környezetet, ezeket lehet tovább adni a hallgatóságnak. A mesélő a szavak megválasztásával és a hangsúlyozás segítségével szintén meghatározza azt, hogyan fogja megérteni a hallgatóság azt, ami közlésre kerül. Ily módon színesedik a történet, és így nyer értelmet mind a mesélő, mind a hallgató számára.
Mondák, vándorlegendák és kulturális minták
Az elbeszélés felhasználható arra, hogy létrehozzuk magának a történetnek egy konstrukcióját. Arra is használható többek között, hogy bemutasson egy közösséget, megmutassa a különbözőségeket, valamint azt, hogy mi a megszokott és mi a szokatlan egy kultúrán belül. Az elbeszélés azonban kizárólag szórakoztató célra is használható.
Mesék, anekdoták, viccek, dalok, közmondások, önéletrajzok és mondák, melyeket különböző mesélőtechnikák segítségével lehet elmondani, hogy azok megkapják specifikus karakterüket.
A monda egy olyan mesélési forma, melyet gyakran támogatunk a társadalomban. A monda egy olyan elbeszélés mely az igazság és a fikció közötti határvonalat foglalja magában. A mesélő ambíciója, hogy a hallgatósága igazságként, valóságként fogja fel, amit mesél. Egy monda formája azáltal jön létre, hogy kinek és hogyan mesélik, valamint milyen szituációban hangzik el. Ezért működik az, hogy a kulturális mintákat, mint amilyenek a félelmek és normák, a mondák révén tanuljuk meg idővel a társadalomban.
Egy vándorlegenda gyakran egy rövidebb elbeszélés, melynek egyértelmű lényege vagy üzenete van, ám ahogy sok mesélőn megy keresztül, valamint ahogy a társadalom idővel változik, ezek a vándorlegendák is formálódnak. Amikor a társadalom változáson megy keresztül, létrejönnek olyan elbeszélések, melyek a változásról szólnak, de amikor mi emberek hozzászokunk a hírhez, az elbeszélések gyakran eltűnnek. Amikor egy személy valami hihetetlen dolgot mesél, amit szerencsés módon az unokatestvére édesanyjának a fodrászától hallott, akkor nagyon esélyes, hogy éppen egy vándorlegendát hallgatsz.
A szóbeli és az írásbeli kommunikáció közötti különbség
Mi a különbség a szóbeli és az írásbeli kommunikáció között? Elsősorban az, hogy az írásbeli kommunikáció egyirányú. A szerző nem kap közvetlen visszajelzést a szöveggel kapcsolatban az olvasótól. Fordítva is igaz, az olvasó sem tud semmit közvetlenül hozzáfűzni az olvasottakról a szerzőnek.
A nyomtatott szöveg szintén megőrzi formáját, nem változik az olvasóktól függően, hanem statikusabb. Inkább az olvasó, aki a szöveget értelmezi, ő választja meg, hogy hogyan értelmezi és hogyan fogja fel a szöveget, mely az ő személyes tapasztalatától függ, valamint attól, hogy milyen időben él és milyen az uralkodó társadalom.
Mivel a nyomtatott szöveg megőrzi formáját és nem változik ugyanolyan mértékben mint egy szóbeli elbeszélés, ezért a nyomtatott információkat megbízhatóbbnak tekintjük. Mivel a nyomtatott szöveg az igazság meghatározásának tekinthető, ezért ennek eredményeként a történelem során nagyon sok különböző típusú írás került máglyára. Úgy vélték, hogy ezek az írott és nyomtatott szövegek erős hatalommal bírnak, amit teljes mértékben el kell törölni, hogy elveszítsék hatalmukat, ezáltal a valódiságukat. Az írott információk valóban több igazságtartalommal bírnak, mint a szóbeliek? Hogy mely információ igaz és melyik hamis, egyedül az az olvasó tudja, aki a megfelelő időben és helyen értelmez egy szöveget. Az, ami ma igaz, holnap hamis lehet.
Írta: Sandra Bjärenberg
Fordította: Franky Silver
Forrás: Trollbunden
Trollbunden főoldal