Kép a Trónok harca sorozatból. Copyright: HBO.
A Trónok harca az archívumban sorozat harmadik, befejező részéhez érkeztünk, ami a tévésorozat meghatározó lényéről szól, a sárkányokról. Daenerys Targaryen nincs egyedül a sárkányok iránti szenvedélyével, ez egy olyan lény, ami évezredek óta megrémít és lenyűgöz minket.
A cikk előző részét itt tudod elolvasni: Mások, kísértetek és szellemharcosok – Trónok harca az archívumban 2. rész
Amikor az ember a Trónok harcára gondol, nehéz figyelmen kívül hagyni a sárkányokat. Már a sorozat korai szakaszában találkoztunk a sárkányokról szóló elbeszélésekkel, amikben ezek a lények a letűnt időkhöz tartoztak – és talán egyáltalán nem is léteztek. Voltak jelenetek, melyek óriási csontvázakat mutattak, amiről azt állították, hogy sárkánycsontvázak, valamint nagy fénylő tojások voltak láthatók, amiket sárkánytojásnak neveztek. Ez valami olyan dolog, amit mi nézők is felismerünk magunkban, hiszen mi is úgy érezzük, hogy a tűzokádó sárkányok a régmúlthoz tartoznak, amik anyagot szolgáltatnak a legendákhoz és a mesékhez, például amikor Szent György legyőzte a sárkányt vagy amikor Thor megküzdött a Midgard-kígyóval. Ám kicsit később a sorozatban a helyzet megváltozott. Valami, ami a régi, mitológiai időkhöz tartozott most élő sárkányokká változott a képernyőn. A sárkánytojások valódiak voltak! Egy igen nagy máglya, azaz egy temetési tűz és a „vérmágia” segítségével sikerült kikeltetni a tojásokat.
Sárkányok – tényleg léteznek?
Hogy is van ez a mi világunkban? Tényleg léteznek sárkányok? Sokan úgy gondolják, hogy a sárkányokat nagyon-nagyon régen tényleg valódi állatokként tartották számon. Az úgy nevezett bestiáriumokban, a korai középkorból származó írások, a sárkányok más állatokkal – például kutyákkal, oroszlánokkal és elefántokkal – együtt szerepelnek. Ezeknek a szövegeknek gyakran az volt a célja, hogy megtanítsa a tradíciókat és morális nevelést nyújtson. Itt a különböző állatok különböző erényeket szimbolizáltak.
A dinoszauruszok és egyéb rég kihalt állatok csontjait bizonyítékként értelmezték arra vonatkozólag, hogy léteztek sárkányok és más szörnyetegek. A sárkányok velünk voltak sok ismert elbeszélésben is, a Beowulf című óangol verstől kezdve a Sigurd Fafnesbane című óskandináv mesékig (Fafner volt a neve annak a sárkánynak, amit Sigurd megölt), továbbá ott van Szent György és a sárkány legendája. A sárkány sok középkori festmény és szobor esetében az ördög megtestesítője is.
Világszerte léteznek régi térképek, amik tengeri szörnyeket, sárkányokat és más szörnyetegeket ábrázolnak, leggyakrabban peremvidékeken vagy olyan területeken, melyeket akkor még kevésbé tártak fel. Az a népszerű elképzelés, hogy létezik egy régi vagy középkori térkép, ami tartalmazza a következő feliratot: Hic sunt dracones („Itt sárkányok vannak”) nem támasztják alá források. Ez a mondat viszont megtalálható egyetlen földgömbön, a Hunt-Lenox-földgömbön, ami 1510-ből származik.
„Askeladden és a sárkány” Thedor Kittelsen műve – 1900. Fotó: Nemzeti Múzeum (CC BY-NC).
Hogy tekintettek a tanult tudósok a sárkányok lehetséges létezésére? Már 1611-ben a csillagász és lelkész Sigfridus Aronus Forsius a következőt írta az első svéd nyelvű természetrajzban: „A sárkány egy nagy kártevő, utálatos, torz és mérgező”. 1883-ban látott napvilágot A sárkányokról avagy a sárkánykígyókról című tanulmány, amit nem más, mint Gunnar Olof Hyltén-Cavallius írt, a néprajztudomány ősapja Svédországban. Teljesen komolyan megpróbálta bebizonyítani, nemcsak azt, hogy a sárkányok léteztek, hanem azt is, hogy még mindig léteznek sárkánykígyók! A tanulmány különböző tanúvallomások gyűjteménye, valamint azok feltételezett igazságtartalmának tanúsítása. A kibővített kiadás már a következő évben megjelent. Hyltén-Cavallius hitt benne, hogy az adatok megbízhatók és úgy gondolta, hogy nagyon jó kutatómunka lenne megpróbálni foglyul ejteni egy sárkánykígyót, ezért közzétette, hogy „akinek sikerül megölni egy példányt ebből a ritka állatfajból és elhozza azt Sunnanviksba [a birtoka], akár friss állapotban, akár tisztaszeszben tartósítva, az Egyszáztól Egyezer koronáig terjedő jutalomban részesül, a példány méretétől és egyéb tulajdonságaitól függően.”
Sajnos soha nem szállítottak Hyltén-Cavallius ajtajához semmilyen sárkányt. Semmilyen Daenerys Targaryen nem létezik, aki életre tudna kelteni alvó és nehezen befogható sárkányokat. Azonban sárkányokról szóló történetekből rengeteg akadt. Ismerünk sárkányokat már az óskandináv mitológiában, a Bibliában, a népmesékben, a mondákban és legendákban. Ráadásul nemcsak a skandináv hagyományos elbeszélésekben jelent meg a sárkány, hanem szerte a világ nagy részén. A részletek különbözőek lehetnek, mégis felismernénk egy sárkányt, ha találkoznánk egy példánnyal, függetlenül attól, hogy mérget vagy tüzet okád, esetleg a földön tekergőzik vagy a levegőben repked.
Sárkányok az archívumban
Az archívumunkban is sok feljegyzés található, amik sárkányokról mesélnek. Ezek alapján látható, hogy a sárkányok különbözően nézhetnek ki. Lehetnek óriáskígyók szárnyak nélkül, amik a földön tekeregnek vagy lehetnek szárnyaik, melyekkel repülni tudnak. Az elbeszélések szerint a sárkányok egy része láthatatlan. A láthatatlan sárkányok csak az évnek az adott megjelenési időszakában, esetleg speciális körülmények között vagy látnoki képességű személyek számára válnak láthatóvá. Egyes sárkányok nem nagyobbak egy megtermett kígyónál és nem vastagabbak az ember combjánál, más sárkányok sokkal nagyobbak, testükkel képesek elzárni egy folyót. Aki repülő sárkányt látott, gyakran az égbolton látott tűzcsóvaként értelmezi, ami egy meteoritra emlékeztet vagy napjaink UFO-jelenség leírásaira. A néphiedelemben olykor arról is szó esik, hogy egy sárkány egy különleges tojásból kel ki, ezek a leírások azonban nem mindig olyan epikusak, mint a Trónok harcában. Az egyik ilyen feljegyzés az archívumban 1870-ből származik Västergötlandból, és a következőt adja tudtunkra: „Amikor a kakas tíz éves lesz, tojást rak, majd otthagyja, ebből aztán kikel egy sárkány, ami a lehető legveszélyesebb.”
A kincs felett őrködik
Általános gondolat, hogy a sárkányok kotlanak a kincsen, vagyis őrködnek felette. Olykor ez lehet egy kapzsi ember, aki elásta a kincsét, majd halála után sárkánnyá változott. Aki sárkánykincset akar kiásni, annak leginkább éjszaka kellene ezt megtennie és nem szólhat egy szót sem, valamint nem ijedhet meg semmitől ez idő alatt, mindegy, hogy milyen látványban lesz része, máskülönben azt kockáztatja, hogy jön a sárkány és elviszi a kincset. Néha azt is mesélték, hogy a sárkány megmossa a kincsét. Ekkor a kincs ott van a folyóban vagy valami hasonlóban, de átváltozott valami teljesen mássá, törmelékké vagy falevéllé. Aki ezeket rendben összegyűjtötte – ez általában a mondák szerint véletlenül történt – és hazaért vele, akkor látta, hogy ami előzőleg szemétnek nézett ki, az arannyá vagy ezüstté változott. Ám gyakran teljesen értelmetlen visszatérni ugyanoda, mivel a sárkány addigra már végzett a mosással és ismét elásta a kincsét a földbe. Vigyáznia kell annak, aki összefut egy sárkánykígyóval, mivel a mérgük képes arra, hogy aki találkozott velük, soha többé nem lesz ép eszénél. A jelek a természetben, például egy hegy hasadékai, szintén megmagyarázhatók azzal, hogy sárkányoktól származnak.
Népszerűek a popkultúrában
A sárkányok még mindig felbukkannak és viszonylag hétköznapiak a popkultúrában. Részben mint gonosz ellenségek a fantasy filmekben, regényekben és játékokban, de aranyos, ártatlan lényekként is animációs filmekben, mint amilyen az Így neveld a sárkányodat 1-3. (2010/2014/2019) vagy a Peti sárkánya (1977/2016). Mellesleg biztos, hogy ismersz valakit, aki úgy döntött, hogy sárkánytetoválással díszíti a testét. Érdekes azonban, hogy a legnépszerűbb sárkánymotívum nem skandináv vagy európai, hanem kínai vagy japán sárkány. Az ázsiai sárkányok gyakran repülő, kígyóhoz hasonló figuraként vannak ábrázolva, pikkelyes, színes testtel, hosszú bajusszal és rövid, karmos lábakkal. A skandináv és európai sárkányoktól eltérően ezek legtöbbször jóságos, szerencsét hozó lények. Ez utóbbiról talán valakinek eszébe jut Fuhur, a fehér sárkány A végtelen történetből (1984), egy film, ami elképesztően népszerű volt, amikor fiatal voltam.
Ha léteznek sárkányok, reméljük, hogy ez utóbbi típusok azok és nem a tűz- és méregokádó fajták, amik olyan népszerűek a régi elbeszélésekben.
A cikket írta: Tommy Kuusela
Fordította: Franky Silver
Forrás: isof.se
Szereted a Trónok harcát és a fantasy műfajt? Nézz körül a Ráday Antikvárium fantasy kínálatában!
